Az emberi faj évszázadok óta meg lett vezetve... Évszázadok óta hamis ideológiákkal, hamis vallásokkal, hamis ideákkal mossák át az emberek agyát. Mi olyanokban hiszünk, amiben nem kellene, amik nem léteznek, és amik léteznek, amiket a saját szemünkkel látunk, azokat elutasitjuk. Mert erre a szintre jutott az emberiség... Tudatlan lett, pökhendi és tájékozatlan.... 
Nem teszi fel magában a kérdést, hogy vajon miért olyan szomorú az élete? Miért nélkülözik nap mint nap? 
Talán azért, mert van egy rejtőzködő hatalom, akinek az az érdeke, hogy az emberiség egy ilyen állapotban maradjon. Félelemben, tudatlanságban, tájékozotlanságban és létveszélyben.
De nézzünk is pár jó példát arra, hogy hogyan is tartják fenn ezt a rendszert, ezt a rendszert, amit ők gazdasági rendszernek mernek nevezni, holott ez nem más, mint egy rabszolga, azon belül is egy adósrabszolga rendszer!


Kezdjük John Locke-al. John Locke vezette be a tulajdon fogalmát. Szerinte három feltétele van egy igazságos magántulajdon rendszernek. Ezek a következők: 1. Mások számára is hagynod kell elegendőt; 2. Ne hagyjd, hogy kárbavesszen a munkád gyümölcse; 3. Mindenek előtt a munkád befektetésével formálsz jogot a tulajdonodra. 
Indokoltnak tűnik az, amikor azt akarja sugallni Locke, hogy a munkádat a körülötted lévő környezetedbe fektesd elsősorban, és akkor jogod lesz verejtéked gyümölcsére. Például ha te magad áldozatos munkáddal megtermeled magadnak és a családodnak a paradicsomot, elveted, gondozod stb., akkor hála majd az áldozatos munkádnak, részesülni fogsz munkád gyümölcsében, azaz ehetsz majd a paradicsomból. Tehát jogod lesz verejtéked gyümölcsére, ha a munkádat a körülötted lévő környezetedbe fekteted, mindaddig, amig másoknak is marad elég, és amig nem herdálod el, és nem hagyod, hogy bármi is kárba vesszen, addig minden rendben.
Ez az értekezése sok ideig sikeresen megvédte az általa megalkotott magántulajdoni fogalmat.
Aztán hirtelen mégis szétzúzza, amikor megirja, hogy "Amikor a pénz belépett az emberek hallgatólagos beleegyezésével". Nem állitja, hogy az alaptételeit visszavonná, vagy eltörölné, de mégis ez történik.
Tehát ettől fogva nem beszélhetünk munka befejeztével megérdemelt tulajdonról. Nem ám, mert hiszen pénzzel kiváltható a munka! Már nem szükséges mérlegelni, hogy vajon marad e elegendő a többiek számára? Nincs szükség firtatni, hogy kárbavész-e, ugyanis a pénz szerinte olyan, mint az ezüst és az arany, és az arany pedig nem megy tönkre. E logika mentén a pénz nem tehető felelőssé a pazarlásért sem. 

Aztán jött Adam Smith, aki mellesleg szabadkőműves volt, és mit tett hozzá az egészhez? A vallást! Hát persze! Locke azzal inditott, hogy mindez Isten műve, mindez Isten törvénye, aztán jön Smith és azt mondja: "Nem csak Istené!" Nos, ki ugyan nem mondja, de filozófiájában pontosan erről van szó. Alapvetően azt állitja, hogy ez nem csak magántulajdon kérdése, szerinte mindez eredendően létezik! Adott! Ott vannak a befektetők, akik megvásárolják a munkaerőt, adott! Hogy mennyi munkaerőt képesek megvásárolni, az is adott, mert nincs felsőbb korlátja! Hogy mekkora az egyenlőtlenség, ez is mind adott! És van még egy dolog ami nagyon fontos, és amit Smith értekezésében csak zárójelek között emlit.
Tudod, hogy vannak emberek, akik javakat adnak el, ez a kinálat, és más emberek megvásárolják e javakat, ez a kereslet. De hogyan függ mindez össze? Hogyan alakul ki a kereslet és a kinálat között az egyensúly? Erre azt mondja, hogy a piac láthatatlan keze az, amely az egyensúlyt kialakitja. Ott tartunk tehát, hogy Isten részese az egésznek. És máris ott tartunk, hogy maga ez az egész rendszer Isten! (Mi Istenben bizunk. Igaz? De melyik Istenben?)
Smith valójában azt mondja, és ehhez el kell olvasnod az egész Nemzetek Gazdaságát, hogy megleld az idézetet. Azt mondja: "A léthez szükséges javak szükössége gátat szab a szegények szaporodásának és a természet ezt csak oly módon tudja kezelni, ha elpusztitja azok gyermekeit"
Ezt a fajt Smith elnevezte munkásosztálynak. Ebben eredendően benne van egyfajta rasszizmus, egyfajta elvakultság, amiben már számtalan ember és gyerek élete sem számit. Azt gondolta, hogy a láthatatlan kéz igy gondoskodik a kereslet és a kinálat találkozásáról. 

A piac valódi célja a valós, kézzelfogható, fennmaradást biztositó javak kereskedelmére alapul. 
Függetlenül Smith eredeti szándékától, elméletének egy alapvető tana nyitotta meg a kaput az efféle rendellenes jelenségek számára. És mi ez a rendellenes jelenség? Az, hogy magát a pénzt árucikként kezeljük! Napjainkban, szociális berendezkedéstől függetlenül a világ minden országában a pénzt csak a pénz érdekében hajszolják. Az alapötlet, amelyet Adam Smith a láthatatlan kéz vallási kinyilatkoztatásával oly titokzatosan megfogalmazott, az hogy e képzeletbeli árucikk szűklátókörű, öncélú hajszolása varázslatos társadalmi jólétet fog eredményezni, valójában a pénzügyi ösztönzés érdeke, melyet egyesek pénzérték teremtésnek hivnak, mára teljesen elszakadt az alapvető emberi lét értékeitől, melyet úgy is nevezhetünk, hogy létérték teremtés

E két fogalmat illetően teljessé vált a zűrzavar a közgazdaságtanban. Úgy gondolják, hogy az életérték teremtés a pénzérték teremtés következménye, és éppen ezért állitják azt, hogyha nő az értékesités, nő a GDP, az javitja az emberek jólétét. És következésképpen úgy tekinthetnénk a GDP-re, mint a társadalmi jólét mutatószámára. Nos a zűrzavar itt érhető tetten. Itt a pénz értékteremtésről beszélnek, vagyis a javak eladásából származó összes pénzbevételről és kiadásról, és ezt összetévesztik az élet által teremtett értékekkel. Tehát lényegében a pénzérték teremtés és az életérték teremtés összefonódott. Tehát lényegében te csak akkor élhetsz jólétben, ha napi 8-10 órát dolgozol egy kietlen gyárban valahol egy puszta közepén, mert ha nem ezt teszed, akkor bizony éhenhalsz... 
Természetesen ebben a rendszerben sem az emberi értékek vannak szem előtt, hanem elsősorban az illumináti érdekei.


Üdv a gépezetben!

Mai társadalmunkban ritkán hallasz bárkit olyan fogalmakban beszélni országok előrehaladottságáról, mint fizikai jólét, a boldogság mértéke, bizalom vagy társadalmi stabilitás. Ehelyett megpróbálják az életszinvonalat elvont gazdasági és pénzügyi fogalmakkal prezentálni! Bruttó hazai termék, a fogyasztói árindex, a tőzsde piaci érték, inflációs ráta és igy tovább, és igy tovább... De elárul ez bármit az emberek életének tényleges minőségéről? 
Ezeknek a fogalmaknak csupán a pénz forgalmához van köze, semmi máshoz. Például egy ország bruttó hazai terméke az eladott áruk és szolgáltatások értékének a mércéje. És állitólag ez a mérce az adott ország életszinvonalával áll összefüggésbe. Az Egyesült Államokban az egészségügyi kiadások 2009-ben a GDP 17 százalékát tették ki! 2500 milliárd dolláros költekezéssel! Ez tehát pozitiv hatással volt erre a gazdasági mércére!
Ezt a logikát követve az USA gazdaságának még jobb lenne, ha az egészségügyi szolgáltatások tovább nőnének, talán 3000 vagy 5000 milliárdra, hisz ez még nagyobb gazdasági növekedést jelentene, több állással, és a közgazdászok véleménye szerint az ország életszinvonalának növekedésével. 
De várjunk csak egy kicsit! Miről is árulkodnak az egészségügyi szolgáltatások? Beteg és haldokló emberekről! Tehát minél több beteg ember él Amerikában, ez annál jobb a gazdaságnak! És ez az állitás nem túlzás! 
Ha jobban belemélyedsz, akkor láthatod, hogy a GDP nem hogy nem tükrözi a valós közegészséget semmilyen kézzelfogható szinten, hanem olykor kifejezetten az ipar eredménytelenségének és életminőség romlásának a mércéje. És minél inkább növekedni látszik, annál rosszabbra fordul a személy, a közösség és környezetünk sorsa... 

De folytassuk már is azzal, hogy mi is az, amit ez a világgazdasági rendszer követel?! Mi az, ami a világ összes országának gazdasági rendszerét mozgásban tartja? 
A válasz: A fogyasztás! Pontosabban mondva a ciklikus fogyasztás. Ha alapjaira bontjuk le a klasszikus piaci gazdaságot, a pénzforgalom olyan rendszere marad meg, amelyet nem hagyhatunk leállni, illetve túlságosan lelassulni, ha a társadalmunkat a jelen formájában működésben szeretnénk tartani. 
Három fő szereplője van a gazdasági rendszerünknek: a munkaadó, a munkavállaló és a fogyasztó. A munkaadó munkát ad el a munkavállalónak jövedelemért cserébe, a munkaadó pedig a kiterjedt szolgáltatásait és javait adja el a fogyasztónak jövedelem fejében. A fogyasztó természetesen csak egy másik szereplője a munkaadónak és a munkavállalónak, akik igy forgatják vissza a pénzt a rendszerbe, lehetővé téve a ciklikus fogyasztás folytatását.
Más szóval a globális piaci gazdaság azon a feltevésen alapszik, hogy mindig lesz annyi termékkereslet a társadalmunkban ahhoz, hogy elegendő pénz áramoljon körül olyan ütemben, amely képes fenntartani a fogyasztás folyamatosságát, és minél gyorsabb a fogyasztás üteme, annál nagyobb az úgynevezett gazdasági növekedés. És a gépezet kattog tovább...

De várjunk csak! Azt hittem, hogy a gazdaság eredeti célja talán a gazdaságosság lenne, nem? Maga a kifejezés is a takarékosságra, hatékonyságra utal. Szóval hogyan is lehet a rendszer takarékos, kevésbé pazarlóbb? Nos, nem lehet! A piaci rendszer épp ellenkező érdeket képvisel, mint amilyent egy valódi gazdaság képviselne. Ez pedig nem más, mint a szükségletek kielégitésére alkalmas anyagok termeléséhez és elosztásához használt javak hatékony és gondos kezelése. 
Egy rendszer, ami szándékosan idézi elő a fogyasztás ütemének gyorsulását az úgynevezett gazdasági növekedés érdekében, nem más, mint ökoöngyilkosság. 

Szóval ezt nevezik hatékonyságnak. A hatékonyság a pazarlás hiánya. De ha már pazarlásról beszélünk! Ez a rendszer pazarlóbb, mint az egész eddigi összes rendszer, ami valaha is működött a Földön! Az elmúlt 100 évben, ha tanulmányozod a folyóiratokat, tudományos cikkeket láthatod, hogy a gazdasági rendszer által nevezett "hatékonyságnak" köszönhetően az összes életforma itt a Földön hanyatlásnak indult! Nincs olyan életforma jelenleg a Földön, ami ne hanyatlana! A vizellátásunk, az ökoszisztémánk, az erdőink, a növényzet, minden hanyatlásnak indult! Nevezz meg egy olyan formát, ami még nem indult hanyatlásnak! Nem tudsz! Mert nincs! Az embereknek a többségének fogalma sincs arról, hogy mindez szándékosan történik! Az emberek többsége le se mér nézni a gödör aljára! Mert a tény az, hogy lényegében nem is egy gazdasági rendszerről beszélünk, hanem egy antigazdasági rendszerről! 


Az antigazdasági rendszer

Van egy régi mondás, amely szerint a versenyzőpiaci modell termeli a lehető legjobb árut a lehető legalacsonyabb áron. Ez az állitás lényegében az ösztönző koncepció, amely indokolja a piaci versenyt, arra a feltételezésre alapozva, hogy az eredmény a jobb minőségű áru létrejötte. 
Ha én egy asztalt szeretnék magamnak épiteni, természetesen a legjobb, lehető legtartósabb anyagból próbálnám előállitani, azzal a céllal, hogy a lehető legtovább kitartson. Miért akarnék valami selejtes dolgot létrehozni, tudva, hogy esetleg újra meg kell csinálnom, még több anyagot és energiát befektetve. Nos amilyen racionális ez az elképzelés a fizikai világban, amikor a piaci világban szóba kerül ez az elképzelés, akkor ez teljesen irracionálissá és elfogadhatatlanná válik. Technikailag lehetetlen, hogy mindenből a legjobbat termeljük, ha a cég fenn akarja tartani a versenyképességét és megfizethető is akar maradni a fogyasztó számára. Valójában minden ami készül, és eladásra szánt a globális gazdaságba, azonnal elavult, abban a pillanatban, hogy elkészült, hiszen matematikailag lehetetlen, hogy technológiailag a legfejlettebb, leghatékonyabb és ráadásul stratégiailag fenntartható termék keletkezzen. 
Ez abból a tényből adódik, hogy a piacgazdaság megköveteli a költséghatékonyságot, vagyis hogy csökkentsék a költségeket a termelés minden fázisában. A munkabérektől kezdve az alapanyag csomagolásán át szinte mindenhol spórolni kell. A versenyképes stratégiának persze az a célja, hogy az adott cég termékeit vegyék egy versenytárs termékei helyett, aki természetesen ugyanezt a stratégiát követi.
A rendszer e következményét úgy nevezik, hogy beépült avulás. Azonban ez csak egy része egy nagyobb problémának, a piacgazdaság legalapvetőbb vezérelvének, amelyet nem fogsz megtalálni egyetlen könyvben sem.
Ez a következő: Semmilyen termék élettartama nem lehet nagyobb, mint amekkora megengedhető úgy, hogy fenntartsuk a ciklikus fogyasztás folyamatosságát. Más szóval kritikus feltétel az, hogy a dolgok elromoljanak, meghibásodjanak, szavatosságuk lejárjon adott időn belül. Ezt úgy nevezik, hogy tervezett avulás. Ez az alapelve azon stratégiának, amelyet minden multinacionális vállalat követ. 
Tehát a rendszer nem engedheti meg magának, hogy a legtartósabb és legjobb termékeket gyártsa!  A tervezett elavulás fogalma elismeri, hogy minél hosszabb egy áru élettartama, az annál károsabb a ciklikus fogyasztásra nézve, és következésképp a teljes piacgazdaságra. Tehát a termék tartóssága forditottan hat a gazdaság növekedésére. Ez egy erős késztetést nyújt arra, hogy minden termék időtartama a lehető legrövidebb legyen. Sőt, a rendszer nem is tudna másképp működni! Egyetlen egy pillantás a világ szemétdombjaira és méhtelepeire, és ez máris elég bizonyiték a tervezett elavulás jelenségére. Az olcsón előállitott mobiltelefonok, számitógépek mind tele vannak nehezen és drágán bányászható ércekkel, rézzel, ezüsttel, arannyal stb. És ezek mind hatalmas kupacokban rothadnak szerte a bolygón! Általában persze egy kis alkatrész meghibásodása, elavulása miatt, ami egy fenntartható bolygón javitható lenne. 
És ezt nevezik hatékonyságnak! Nevetséges

A fogyasztás birodalma

Miért vásárolnak az emberek ily módon, ész nélkül, ami végső soron ökonépirtás? Ez egy klasszikus gondolkodásmód kondicionálása, amit mindig az illuminátusok találnak ki. Tehát felállitanak egy ideát, egy eszmét, azt ellátják érzelmekkel, mert az ember tudatalattijában az érzelmeket a legkönnyebb manipulálni, és ezt leadják a tévébe, reklámozzák az internetes fórumokon, és tessék, meg is van az eredmény! Természetesen amit hallanak, vagy látnak az megintcsak egy adott vállalat javára befolyásolja őket. Nos, igy működik ez.. Igy csinálnak hülyét az emberekből. Arra tanitják őket, hogy hülyék legyenek! És ez egy értékrendzavar!


Ebben a rendszerben bármi, ami biztositja az boldog és szeretetteljes élethez szükséges körülményeket, javakat, teljesen ki van zárva! És ezeket az az elgondolás helyettesiti, hogy az emberek pénzért, egymás kárára, saját önös érdekükből fakadóan meg fognak teremteni egy fenntartható társadalmat! Micsoda agymosás ez!
Nincs egyetlen egy élethez szükséges változó sem ebben az egyenletben! Mit csinálnak ezek egyáltalán?
Pénzügyi folyamatokat követnek, semmi mást nem tesznek, mint pénzügyi folyamatokat követnek, mintha csak ezek számitanának! Nincsenek élethez szükséges változók az egyenletben! Minden egyes dolog, ami részt vesz ebben a rendszerben, az önmaximalizálást lehetőségét keresi. Azaz semmi sem számit saját önös érdekein, és önző céljaikon kivül! Ez minden cselekedetük elméleti alapja, önmaximalizáló érdek! És az önmaximalizálás is csak egy területen érdekli őket, az árucikk és pénz terén! 
De várjunk! Mivan az emberi kapcsolatokkal? Nem számitanak! Kivéve, ha azok segitik az önmaximalizálást! És mi a helyzet a természeti erőforrásokkal? Nem lényegesek, kivéve ha azok segitik az önmaximalizálást! És a család életben maradási képessége? Nem számit, pénzzel kell rendelkezniük, hogy bármit is megvehessenek! Nem kellene valahol a gazdaságnak az emberi szükségletekkel is törődnie? Nem ez lenne az alapvető cél? Ja igen! Hogy a szükséglet benne sincs a közgazdászok szótárába! Beleolvasztották az igénybe! De mit is jelent az, hogy igény? Pénzkeresletet, vásárlási szándékkal. Nos a vásárlási szándékkal rendelkező pénzkeresletnek semmi köze sincs a valós szükségletekhez, hisz egy személynek lehet hogy nincs pénzkereslete, de kétségbeesetten szüksége van mondjuk vizre! Előfordulhat például, hogy a pénzkereslet aranyvécéülőkét akar? Akkor mire megy el az összes kereslet? Aranyvécéülőkére! És ezt merik kérem gazdaságnak nevezni! 

Folytatás következik