Nos, az előző részben megtárgyaltuk ennek a rendszernek a gazdasági részét, most pedig jöjjön a pénzügyi rendszer, illetve a központi bankrendszer kitárgyalása

A fedezetlen papirpénz börtönében


A Kr.e 7. századtól valamennyi európai és nem európai ország nemesfémet, aranyat és ezüstöt használt fizetőeszköznek. Ez igy ment kb. 1000 évig, mignem a 18. században elterjedt az aranyra és ezüstre beváltható papirpénz. Magyarul az adott ország állampolgára elvihette az adott ország bankjának egyik városi kirendeltségéhez a nemesfémet jelképzelő papirpénzt, és ezt beválthatta aranyra vagy ezüstre. Ami nagyon fontos volt, hogy az állampolgár csak annyi aranyat és ezüstöt vehetett ki, mint amennyi rá volt nyomtatva a papirpénzre, igy nem alakulhatott ki korrupció az adott országban. Ez úgy hivták, hogy fedezettel rendelkező papirpénz, mivel a papirpénz arany és ezüst fedezettel rendelkezett, amit be lehetett váltani.
Viszont amikor kitört egy konfliktus az adott régióban, az adott ország, mivelhogy többletpénzre volt szüksége, rákényszerült arra, hogy fedezetlen papirpénzt adjon ki, amit nem lehet beváltani aranyra és ezüstre. És igy tudták csak finanszirozni a háborút. Ez a rendszer természetesen csak a háború befejeztéig működött, és miután véget ért a háború, ismét visszatértek a normál fedezettel rendelkező papirpénz rendszeréhez. Viszont ennek a rendszernek volt egy apróbb bökkenője is. Azok az országok ugyanis, akik elvesztették a háborút, és az államkincstáruk teljesen kiürült, lásd Németországot az első világháború után, azoknál az országoknál nagyon súlyos infláció és gazdasági visszaesés következett be. Igy ez a rendszer nem volt valami kifizetődő annak idején, ezért nem is alkalmazták sok országban ezt a megoldást. Tehát az országok jelentős része állami tulajdonban lévő aranyalappal rendelkeztek egészen az 1929-es nagy gazdasági világválságig. A második világháború után jött létre az úgynevezett Bretton Woods-i rendszer, amely helyreállitotta a fedezettel rendelkező papirpénz rendszerét, és ez igy is maradt 1971-ig, amikor is Richard Nixon elnök meg nem szűntette ezt a rendszert, és ezek után teljesen magántulajdonba került a magánbankjegy kibocsátás és a hitelezés, igy korlátlan mennyiségben állithattak elő a központi bankok fedezetlen papirpénz kötegeket.


A jelenlegi pénzrendszer kialakulása


A jelenlegi, adósrabszolga pénzrendszer kialakulásában nagy szerepet játszottak a Rotschildok, azon belül is ennek a háznak az alapitója, Mayer Amschel Rotschild. A 19. század elején a francia forradalom és a napóleoni háborúk hatására nagyon sok uralkodó kezdte el félteni a hatalmát illetve az egzisztenciájukat, ezért sok ország uralkodóháza kezdte el igénybe venni a Rotschild-család szolgálatait. Ez a család eredetileg egy kazár család volt, akik befektetőként tevékenykedtek a Németországi Frankfurtban és környékén. Ilyen ember volt Mayer Amschel Rotschild is, aki elvállalta, hogy elszállitja és megőrzi az uralkodók aranyát. Mayer Amschel Rotschild-ot nagy mértékben támogatta a Thurn and Taxis dinasztia. Ez a dinasztia, és az akkori vezetője, Vilmos hesseni tartományi gróf nagy mértékben támogatta pénzügyileg a Rotschild családot. Ez a Thurn and Taxis dinasztia Közép-Európában, többek között a királyi Magyarországon is kiterjedt postahálózattal rendelkezett, amely 1516-tól kezdve fokozatosan vezető szerepre tett szert a térségben. Ezért I. Maximilián, az akkori német-római császár a Thurn and Taxis akkori fejét vezető főpostamesterré nevezte ki, és ez a rang a családban apáról fiúra szállt. Ezt a fontos poziciót a 18. század végén Carl Anselm herceg töltötte be. Ő szakitott a Thurn and Taxis három évszázados hagyományával, és elkezdte a kézbesitendő leveleket felbontogatni, és elolvasni, mielőtt azokat a cimzetthez kézbesitették volna. Ezzel Carl Anselm fontos, többek között bennfentes információkat tudott meg, amiket jó pénzért árult különféle befolyásos személyeknek. Az egyik legfontosabb és legbefolyásosabb vevője pedig természetesen Mayer Amschel Rotschild volt, aki sikeresen fektette be a herceg pénzét. Miután ismertté vált, hogy Mayer Rotschild milyen jelentős mértékben megnövelte a Thurn and Taxis dinasztia vagyonát, Carl Anselm 1800 januárjában bemutatta I. Ferenc osztrák császárnak. Ezt követően a bécsi udvar képviselője lett, majd a történelemben először egy magánbankház vette át egy birodalom pénzügyeinek az irányitását. 
Ezzel megszületett a központi bankrendszer, amely ma is vezető szerepet játszik a világ pénzügyi életének az irányitásában. 
A legrégibb ma is fennálló központi bankrendszer a svéd Sveriges Riks bank, a Bank of England, valamint a Bank of Scotland. Ezek mindegyike rendelkezik magánbankjegy kibocsátással. Az egyértelmű vezető szerep viszont a Bank of England-é. A 19. század végén már a legtöbb ország rendelkezett központi bankkal, csupán Svájc volt kivétel, amely csak 1907-ben alakitotta meg nemzeti bankját. Az Amerikai Egyesült Államok központi bankjának számitó Federal Reserve is csak 1913-ban alakult meg


Hogyan tett szert a Rotschild-család ilyen mértékű vagyonra?

Egy 1996-os kutatás szerint a Rotschild család akkor körülbelül 7600 milliárd dollárral rendelkezett. De hogyan tett szert ez a család ilyen hatalmas vagyonra?
Először is, amint az előbbiekben irtam a Napóleoni háborúk idején a legtöbb uralkodó a Rotschild-családot bizta meg azzal, hogy az uralkodóház birtokában lévő aranyat, ékszereket, ezüstöt szállitsa el biztonságos helyre, és őrizze. Ezt Mayer Amschel Rotschild el is végezte, azonban szolgálataiért az elszállitandó aranynak a bizonyos százalékát kérte az uralkodóházaktól, mint szállitási és őrzési dijat. Hamarosan a Rotschild-család több nemesfémmel felett állt, mint maga az uralkodóházak, akik megbizták őket azzal, hogy őrizze a nemesfém-készletüket. 
A napóleoni háborúk elhúzódása miatt az országok államkincstára kiürült, aminek következtében a Rotschild-család bankjától kellett kölcsön kérniük. Az uralkodóházak felhatalmazták a Rotschildokat, hogy saját magánbankjegyeket bocsássanak ki, amire természetesen a Rotschildok nagyon magas kamatot tettek, és ennek következtében büdösül meggazdagodtak.
Emellett még azt is érdemes megemliteni, hogy Mayer Amschel Rotschild a 19. század elején öt fiát, Amschelt, Solomont, Nathan, Jamest, és Carlt szétküldte szerte Európában, hogy központi bankokat alapitsanak. 
Amschel nevű fia vezette a frankfurti bankot, Nathan a londoni bankot, James a párizsi bankot, Carl a nápolyi bankot, Solomon pedig a bécsi bankot. Miután az öt rotschild-fiú megérkezett az adott országba, rögtön beléptek az adott ország szabadkőműves páholyaiba. A Rotschildok igénybe vették Sigmund Geisenheimer könyvelő szolgálatait, akit viszont a berlini Itzig támogatott, illetve az Illuminátus rend valamint a párizsi Grand Orient nagypáholy. Geisenheimer maga is tagja volt az Illuminátus rendnek, és egy frankfurti zsidó páholynak is. 
Ezzel a szabadkőművesek, az illuminátus rend és a központi bankok lényegében összefonódtak, és a mai napig is együttműködnek egymással.

Térjünk vissza a Rotschild-fiúkra, azon belül is Nathan és James Rotschild tevékenységére. Történelmi tények alapján elmondhatjuk, hogy a Rotschild család gazdagságát és befolyását e két Rotschild-ivadéknak köszönheti.
Amikor James megérkezett Párizsba, azonnal csatlakozott a francia nagypáholyhoz, és igen gyorsan elérte az ősi és elfogadott skót ritus szerinti harminchármas fokozatot. James igen sikeres pénzembernek bizonyult. 1848-ban a párizsi Rotschild-ház vagyonát 600 millió arany frankra becsülték. Ugyanekkor az összes többi párizsi bank együttes vagyona mindössze 362 millió frankot tett ki. Amikor James Rotschild 1868-ban meghalt, nettó vagyonát körülbelül 200 millió dollárra becsülték. Ugyanez a helyzet Nathan Rotschild-al is. Nathan Rotschild, miután Londonba költözött, 1802 októberében belépett a londoni Emulation Páholyhoz. Ez a páholy nagymértékben finanszirozta a londoni Rotschild-bank létrejöttét.
Amint mondtam, a Napóleoni-háborúkat a Rotschildok finanszirozták, amiből a legjobban Nathan Rotschild gazdagodott meg. Példaként mondanám, hogy 1815-ben bankja még csak 3 és fél millió dollár értékű vagyonnal rendelkezett, öt és fél múlva viszont már hét és fél milliárd dollárral rendelkezett. Amikor Nathan Rotschild 1812-ben egy kamu gazdasági válságot csinált, ezt követően magához ragadta a Bank of England irányitását, és azóta a Rotschildok kezében van a brit pénzügyi irányitás teljes tulajdonrésze.

A szabadkőműves vagyon centralizálása Svájcban


Napóleon utolsó száműzetése idején Európa uralkodói Bécsben összeültek, és megvitatták Európa további sorsát. Ezeken a találkozókon a Rotschild-család képviselői és szolgái is részt vettek. Ezeken a találkozókon az Egyesült Államok pénzügyi tevékenységének centralizálás érdekében egy új szövetség jött létre az angol és a francia nagypáholy bankárjai között. Ettől kezdve a két páholy együttműködött annak érdekében, hogy az amerikai pénzügyi rendszer felett átvegye az irányitást. 
Ennek az új szabadkőműves szövetségnek a stratégiáját tartalmazta a bécsi kongresszus utolsó napirendi témája, amely azt tűzte ki célul, hogy a veszélyeztetett dinasztikus vagyonok védelmére alakitsák át Svájcot egy nagy bankká, amely bankhoz egy hadsereg is tartozik. A tengeri hatalommal rendelkező Anglia kész volt hozzájárulni Svájc semlegességéhez. 1815. november 20-án végül Párizsban Anglia, Ausztria, Franciaország, Oroszország, Poroszország, Portugália és Svédország egyöntetűen kikiáltotta Svájc semlegességét. A svájci határok azóta változatlanok maradtak.
A londoni hatalmi központ azonban szabott egy nagyon fontos feltételt: A svájci szabadkőművességnek el kell szakadnia a francia központtól, és el kell fogadnia a brit szabadkőművesség alkotmányát. A svájci nagypáholyok 1804-től, a francia császárság megalakulásától kezdődően a francia Grand Orient szabadkőműves nagypáholy fennhatósága alá tartoztak, és annak alkotmányát követték. Azért, hogy megvédelmezhessék a szabadkőműves pénzoligarchia financiális érdekeit mind Nagy-Britanniában, mind az európai földrészen, az angol szabadkőművesség ellenőrzése alá kivánta vonni a svájci páholyokat, elsősorban hirszerzési célokból. 
A bécsi kongresszust követően London megkezdte a tizenöt svájci páholyból tizennégynek a fokozatos átvételét, és integrálta őket az angol nagypáholy rendszerébe. Ez a folyamat huszonnégy éven keresztül tartott. Csupán a svájci Grand Orient páholy működhetett tovább, amelyben számos nemzetközi konfliktus került megvitatásra és megoldásra. 1844-ben végül a tizennégy, angol fennhatóság alá került nagypáholy létrehozta az Alpina Nagypáholy Zürich-ben, abban a svájci városban, amely mai napig az Illuminátusok egyik legfontosabb pénzügyi központja


A központi bankrendszer kiépülése az USA-ban

Az európai nemzetekkel ellentétben az Egyesült Államok egészen a 20. század elejéig sikeresen megvédte rendszerét az illuminátus pénzoligarchiától. A pénzoligarchiának volt ugyan néhány próbálkozása, mint az 1791-ben megalapitott Bank of the United States, amit aztán a Kongresszus 1811-ben meg is szűntetett, vagy az amerikai polgárháború, amit szintén a szabadkőművesek robbantottak ki annak érdekében, hogy az Egyesült Államok pénzügyi rendszerét centralizálják.
Az új tervek kidolgozása és végrehajtása a polgárháborút követően hamarosan megkezdődött. A tervek kidolgozásában és végrehajtásában nagy szerepet játszott a Rotschild-ház mellett a Warburg-ház és a Rockefeller-ház is. A Warburg-házt érdemes itt elsősorban megemliteni, mert ők játszották a legnagyobb szerepet a Federal Reserve létrejöttében. Ennek a családnak Frankfurtban és Hamburgban voltak bankjaik, és élükön három testvér, Max, Félix és Paul Warburg állt. Ez a ház jelentős mértékben szerepet játszott a Grand Orient francia szabadkőműves nagypáholy forradalmainak a finanszirozásában. Felix Warburg, aki maga is szabadkőműves volt, a század elején New York-ba költözött, és elvette feleségül az egyik Wall Street-i bankár, Jacob Schiff lányát. Eközben Lionel Rotschild J.P. Morgannel tárgyalt, hogy létrehozhassák a Northern Security Company-t, amely cég fogja majd képviselni a Rotschildi pénzügyi érdekeltséget az USA-ban. Max Warburg támogatta Jacob Schiffet, hogy társuljon be az Egyesült Államokban már sikeresen működő Kuhn, Loeb and Coe nevű neves bankba. Felix Warburg után hamarosan Paul Warburg is Amerikába költözött, és nagy szerepet játszottak a Federal Reserve létrejöttében
A londoni szabadkőműves oligarchia new york-i képviselete, a "Wall Street" kapta azt a megbizást, hogy fokozatosan győzze meg az Egyesült Államok tagállamainak bankárjait arról, hogy miért van szükség egy szövetségi központi bankrendszerre. E meggyőzést mesterségesen előidézett pénzügyi válságokkal igyekeztek alátámasztani. 1893 és 1907 között több ilyen pénzügyi válságra is sor került. Ezek a válságok az amerikai állampolgárok megtakaritásainak elvesztéséhez vezetett, ami miatt az emberek reformokat követeltek. Ez már feljogosithatta az illuminátusokat arra, hogy létrehozzák a Federal Reserve bankrendszert 1913-ban. 
A Federal Reserve 8 bankból alakult ki, ezek a következők: Rotschild Bank of London; Rotschild Bank of Berlin; Warburg Bank of Hamburg; Warburg Bank of Amsterdam; Lazard Brothers of Paris; Israel Moses Seif Bank of Italy; Chase Manhattan Bank of New York; Goldman, Sachs of New York; Lehman Brothers of New York; Kuhn & Loeb Bank of New York
A Federal Reserve bankrendszer 12 regionális Federal Reserve bankból áll és mindegyiküket magántulajdonú korporációk hozták létre a létesitéséről szóló törvény előirásainak megfelelően. Élén a kormányzó testület áll, amelynek 9 igazgatósági tagja van. Ezek közül hatot a regionális Federal Reserve Bankhoz tartozó bankok választanak, hármat pedig a Federal Reserve System kormányzó testülete nevez ki. A Federal Reserve System-nek tehát nem az Egyesült Államok a tulajdonosa és valójában nem is ellenőrzi. A FED kegyesen megengedi az Egyesült Államok elnökének, hogy kinevezze a FED felügyelő testületének az elnökét, de csak akkor, ha a korábbi elnök lemond vagy elhalálozik. Elnökké csak olyan jelölt nevezhető ki, aki tagja az éppen hivatalban lévő felügyelő testületnek, azaz akit a tagbankok korábban már megválasztottak. Az Egyesült Államok kormánya sohasem gyakorolt, és jelenleg sem gyakorolhat befolyást a Federal Reserve Testület érdemi monetáris döntéseire. Éppen ezért megalapozattan állithatjuk, hogy a Federal Reserve System nem a közérdeket szolgálja, hanem a magántulajdonosainak privát érdekeit. A FED története azt tanusitja, hogy ez a magán pénzmonopólium, mind az amerikai államot, mind az amerikai állampolgárokat pénzügyileg maximálisan kihasználta tulajdonosai gazdagodása érdekében. 


Mi is tehát a központi bankrendszer feladata és célja?

Ma is általános közhiedelem, hogy a központi bankok annak az államnak a tulajdonában vannak, amelynek a területén működnek. A valóság azonban az, hogy egy magánbankárokból álló szűk csoport ellenőrzi a központi bankokat. Ez a szűk elit vagy úgy ellenőrzi a központi bankokat, hogy azok formailag állami tulajdonban vannak, de teljesen függetlenek, vagy úgy, hogy formailag is teljesen magántulajdonban vannak.
Az illuminátusok egyik legfontosabb célja az volt, hogy a monetáris hatalmat kivegyék az állam irányitása alól, és azt abból egy pénzügyileg szervezett magánhatalmat generáljanak, ami minden ország felett áll. Ezért is hozták létre a központi bankokat, amelyeknek segitségével függésbe tudják taszitani az országokat.
A központi bankok csak hitelnyújtással foglalkoznak és nincs szerepük a megtakaritások összegyűjtésében, a kereskedelem és a beruházások finanszirozásában. Egyetlen feladatuk a kölcsönpénz előteremtése a levegőből.
A központi bankkal lehet azt elérni, hogy az állam többé ne bocsásson ki ingyenes közvetitő közeget a saját gazdasági élete számára, hanem ezt a magánellenőrzés alatt álló központi bank tegye meg helyette. Igy az állam kiadásainak a finanszirozása és a gazdasági élet közeggel való ellátása mostmár nagy hasznot hozó magántevékenységgé válik. Az elit ugyanis jelentős összegű kamatot szed be a magán-kibocsátású pénzért az államtól, rákényszeritve, hogy ezt a kamatot fokozott adóztatással az állampolgáraitól szedje be.
Ezzel tulajdonképpen az adott ország a bank függésébe kerül, és mint tudjuk, hogy amelyik csoport ellenőrzi az adott ország pénzügyeit, az ellenőrzi az adott ország gazdasági rendszerét és a gazdasági rendszer ellenőrzésével pedig az egész országot és az egész ország állampolgárait ellenőrzése alatt tudja tartani. 
Na ez kérem az adósrabszolgaság....